Magyar nyelv – vizsgaprogram és tanácsok a szóbeli vizsgára

Kedves érettségiző diákok!

E most induló honlap megszólítottjai ti vagytok. Ti, akik egy meglehetősen nehéz, ám ugyanakkor az iskolai tanulmányaitok befejezéséhez méltó számadás előtt: az érettségi vizsga előtt álltok. Sokkal könnyebb, mint gondolod – mondják a tavalyiak, a felnőttek, mindenki, aki már túl van rajta. Az effajta mondatokat ti most egyelőre csak nehéz sóhajokkal nyugtázzátok. És ez így van jól. Jövőre ti is mosolyogva veregetitek majd vállon a kisebbeket; de addig is és az elkövetkező hetekben különösen összpontosítanotok kell. Soha nem volt még ennyire szükségetek az elmélyült figyelemre, a kitartásra, az idő és a tanulás okos megszervezésére.

Ezen a honlapon a következő hetekben magyar nyelvből és irodalomból is hozzájuthattok majd olyan tartalmakhoz és tanácsokhoz, amelyek nagy segítségetekre lehetnek.

Kövessétek majd figyelemmel!

A szóbeli vizsga magyar nyelvből

Június első heteiben vár rátok az első megmérettetés: a szóbeli vizsgákon való részvétel. Mivel ezeken a vizsgákon tanáraitok nem osztályzattal, hanem minősítéssel értékelik a feleleteteket, sokan a diákok közül hajlamosak nem komolyan venni és egy könnyed kézlegyintéssel a szerencsés véletlenre bízni ezt a vizsgát. Holott a szóbeli minősítés több, mint meglehetősen megbízható előjele az írásbelin nyújtott teljesítménynek; egy dicséretes felelet, egy becsülettel, alaposan elvégzett kisebb részfeladat öröme jó indítás lehet ezen a próbasorozaton: a siker öröme motivál majd a hasonló teljesítményre való törekvésre.

A magyar szóbelin szokványos tartalmak és típusfeladatok kérdése sokak számára egyfajta homályban úszik: mivel a tanárok inkább az elmélyültebb tudást igénylő írásbeli vizsgára való felkészítésre szánják az idő nagy részét, a szóbelire való készülés időben általában csak töredéke a másiknak.

Az alábbiakban megtudhatjátok, mi az, amit tudni kell, amivel tisztában kell lenni a szóbelin.

Az érettségi vizsgára készített hivatalos követelményrendszer szóbelire vonatkozó része főként a következő tartalmakat foglalja magába:

Kommunikációs képességek

Kompetenciák, képességek

1. Közlési helyzetek, nyelvváltozatok, nyelvi regiszterek felismerése és használata. Stiláris követelmények felismerése és alkalmazása a nyelvhasználatban.

1.1 A nyelvi közlés tényezői (adó, vevő, csatorna, kód, üzenet, kontextus), funkciói (ismeretközlő, érzelemkifejező, felhívó, kapcsolatteremtő, metanyelvi, stilisztikai)
1.2 Mindennapi kommunikáció (párbeszéd, monológ); nyilvános kommunikáció; tömegkommunikáció
1.3 Rétegzettség és norma a nyelvhasználatban (köznyelv, irodalmi nyelv; csoportnyelvek; tájnyelvi változatok); a nyelvváltozatok eltérő kifejezési formái
1.4 Stílusrétegek, stílusárnyalatok (társalgási, tudományos-szakmai, publicisztikai, hivatalos, szépirodalmi)
1.5 Stíluselem, stílushatás; állandó és alkalmi stílusérték; denotatív és konnotatív jelentés

2. A szövegértés képessége

A szövegszerűség felismerése és alkalmazása a szövegalkotásban

2.1 A szöveg. Szövegszervező eljárások. Szövegszerkezet, szövegösszefüggés, grammatikai kapcsolóelemek, szövegjelentés (tételmondat, kulcsszó, témahálózat).
2.2 Szövegtípusok, szövegműfajok (elbeszélő, leíró, érvelő; hivatalos írásművek: hivatalos levél, szakmai önéletrajz; levél)

3. Az érvelő-meggyőző, értekező szövegek felismerése; érvelés szóban és írásban

3.1 Érvelő-meggyőző, értekező szövegek (szónoklat, értekezés)
3.2 Az érvelő-meggyőző, értekező szöveg jellemzői: szókincs, terminológia, az érvelés technikája (érvek, ellenérvek; deduktív, induktív érvelés; bizonyítás, cáfolat)

4. Tudatos nyelvi magatartás: helyes beszéd és a helyesírási készség működtetése; a nyelvhelyességi vétségek és stílustalanságok, stílustörések felismerése és javítása

4.1 Szóbeli és írott szövegek jellemzői
4.2 A kommunikációs helyzethez és a tárgyhoz igazodó megnyilatkozás
4.3 A magyar helyesírás alapelvei (a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány és az egyszerűsítés elve); az egybeírás és különírás szabályai; a tulajdonnevek írásának szabályai; az idegen szavak helyesírása; a központozás szabályai

5. Véleményalkotás különböző kommunikációs helyzetekben és adott szöveggel kapcsolatosan; a vélemény kifejtése összefüggő szövegben (szóban és írásban)

5.1 Vélemény, magyarázat; információk kiemelése, összefüggések megragadása, elfogadás, elutasítás megfogalmazása

6. Bibliográfia használata a tájékozódásban, az önálló szövegalkotásban.

6.1 Könyv- és könyvtárhasználat; a forráshasználat etikai normái és formai kötöttségei; idézés, hivatkozás.

Amint láthatjátok, itt főként kommunikációs képességeitekről kell számot adnotok. De nyilván nem csak ennyiről van szó: hiszen négy év alatt ti egy tudomány alapfogalmaival és műveleteivel ismerkedtetek szövegeken keresztül. A szóbeli vizsgán ezért konkrétan a szövegtan tudományában nyert ismereteiteket kell majd alkalmaznotok. Konkrétan melyeket is?

Milyen szövegtani fogalmakat kell ismerni és alkalmazni a magyar szóbeli vizsgán?

Azt mondanunk sem kell: mindegyik kérdés egy ismeretlen szöveghez kapcsolódik majd, amelyet rövid készülés után a diáknak hangosan fel kell olvasnia. Az értő-értelmező felolvasás a látható jele annak, hogy valaki érti, miről is szól a szöveg, s ezáltal úgy képes azt felolvasni, hogy a tagolással, a hangsúlyozással mások számára is érthetővé képes tenni azt.

Az alábbiakban azon fogalmak listáját olvashatjátok, amelyek bármelyike előfordulhat a feladatokban, amivel tehát jó tisztában lennetek (s ha még eddig nem tettétek meg: utánanéznetek).

I. Helyesírási alapelvek

– a kiejtés elve
– a szóelemzés elve
– a hagyomány elve
– az egyszerűsítés elve

 II. A szövegek kommunikációs funkciói

III. A szöveg

– a beszédhelyzet, a kommunikációs helyzet
– a kontextus
– a kommunikációhoz szükséges előismeretek
– a cím, a címtípusok
– a cím és szövegegész viszonya
– a téma, tárgy
– a szerkezet/ felépítés
– a szöveg szerkezeti egységei
– a szöveg szervezőelv
– a bekezdésekre való tagolás logikája
– a szövegszerkesztési eljárások
– a tételmondat és kulcsszavak
– a (különösen nyelvtani) kapcsolóelemek
 

IV. Hangalak és jelentés

– szómagyarázatok
– rokon- és ellentétes értelmű szavak, kifejezések
 

V. Stílusrétegek

– a nyelvváltozatok
– a köznyelv
– a régi és a mai nyelv
– a stílusrétegek és szövegbeli jellemzőik
– a szépirodalmi stílusjegyek
– a hangnem/hangvétel
– szóképek kikeresése
– nyelvi-stilisztikai eszközök kiemelése
– a humor forrásai
– a jellemteremtés eszközei
– az ellentét, az ellentétezés szerepe
– jelzős szerkezetek
 

VI. Szövegtípusok
– érvelő szöveg (közte: bizonyítás, cáfolat)
– indoklás
– vélemény
– levél: magánlevél, hivatalos levél
– monológ
– párbeszéd
– leírás
– szónoklat
– elbeszélés
– beszámoló
– szónoklat
– jellemzés
– felhívó szöveg

Figyelem: a fenti fogalmak bármelyikével találkozhattok majd a megadott kérdésekben!

De ha az elmúlt évek szóbeli tételeit megfigyeljük, megállapítható azon fogalmak listája, amelyek folyamatosan visszaköszönnek a tételekben. A továbbiakban ezekkel ismerkedhettek meg.

A leggyakrabban előforduló fogalmak az elmúlt tanévek szövegeihez kapcsolódó kérdésekben:
– a nyelvváltozatok
– a szövegtípusok
– a szöveg kommunikációs funkciója
– a szöveg témája
– a szöveg szerkezete, felépítése
– beszédhelyzet
– kommunikációs helyzet
– a témához kapcsolódó előismeretek
– a cím és szövegegész viszonya
– hangnem
– a szóelemzés elve
– tételmondat, kulcsszavak
– nyelvtani kapcsolóelemek és a szövegösszefüggésben betöltött szerepük
– a humor forrásai
– szóképek kikeresése
– a jellemteremtés eszközei
– az adott stílusréteg szövegbeli jellemzői
– a szöveg hangvétele
– szépirodalmi stílusjegyek
– a leírás rendje
– az ellentétezés szerepe